2010. november 29.

Mindn jó, ha a vége jó :)

Kedves Olvasóim! Hosszú hallgatás után talán most újra beindul a blogolásom. Meglátjuk. Az utóbbi időben inkább olvasóvá léptem magam is elő, de többnyire inkább csak aludtam és aludtam, amikor csak tehettem. Hmmmmmmmmmm. :) Úton van uis második kis Pocaklakónk :) :), uh az amúgy sem kicsi alvásigényem igencsak megugrott az utóbbi időben.
Jó vége lett végül a mai napnak, pedig szörnyen indult és azután szörnyen is folytatódott: semmi sem úgy sült el, ahogy terveztem, minden elromlott, eltűnt és kicsit én is elromlottam és összeomlottam (nem, nem eltűntem :) ). Van ez így, de azután este a nőgyógyásznál teljesen kizökkentem a letargiából, amikor megpillantottam a monitoron, hogy Második kis Szarosunk ugyanúgy ugrándozik a pocakomban, mint ahogy anno Döme tette. Nagyon cuki: alapból be van hajlítva a kis lába, de egyszer csak kirúgja, amivel hopp, "felröppen", majd visszacsúszdázik a medence aljára. Mennyei látvány! ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése