2010. november 29.

Mindn jó, ha a vége jó :)

Kedves Olvasóim! Hosszú hallgatás után talán most újra beindul a blogolásom. Meglátjuk. Az utóbbi időben inkább olvasóvá léptem magam is elő, de többnyire inkább csak aludtam és aludtam, amikor csak tehettem. Hmmmmmmmmmm. :) Úton van uis második kis Pocaklakónk :) :), uh az amúgy sem kicsi alvásigényem igencsak megugrott az utóbbi időben.
Jó vége lett végül a mai napnak, pedig szörnyen indult és azután szörnyen is folytatódott: semmi sem úgy sült el, ahogy terveztem, minden elromlott, eltűnt és kicsit én is elromlottam és összeomlottam (nem, nem eltűntem :) ). Van ez így, de azután este a nőgyógyásznál teljesen kizökkentem a letargiából, amikor megpillantottam a monitoron, hogy Második kis Szarosunk ugyanúgy ugrándozik a pocakomban, mint ahogy anno Döme tette. Nagyon cuki: alapból be van hajlítva a kis lába, de egyszer csak kirúgja, amivel hopp, "felröppen", majd visszacsúszdázik a medence aljára. Mennyei látvány! ;)

2010. szeptember 17.

:( :( -> :) ?

Szegény Mami beteg, uh beszúrok neki két, Papiról és rólam készült képet, ahogy mókázunk és lufit eszünk együtt - hátha ez felvidítja egy kicsit. :)

2010. szeptember 7.

Jelentéktelen(?) ugrás az emberiségnek, de hatalmas lépés Dömének!

Döme hétfőn megtette élete első lépéseit. Furcsa, hogy bár számítottam erre, hogy nemsokára bekövetkezik - hiszen jó ideje ezen dolgoztunk lelkesen - mégis annyira meglepődtem. Olyan jó, hogy így rá lehet csodálkozni gyerkőceink első ....-re, meg első ....-ra. Fantasztikus!
Ma meg már, mint "veterán gyalogló" :), amikor kitártuk felé a kezünket, akkor nagy igyekezettel lépegetett felénk (leírhatatlan érzés!!); máskor meg nagy hirtelenséggel a biztos támaszt hátrahagyva elindult az érdekességek felé, mi meg lélegzet-visszafojtva figyeltük. Általában két lépés, majd megáll, kis imbolygás, újabb lépés és totty.
És hogy az "első ..."-k sorát folytassam, szombaton meg (tehát korábban :P) kimondta első szavát, ami valahogy így hangzott: "ba' ba'", de azt jelentette, hogy "vau-vau" :D :D. De tényleg! Igaz, ma egy macskára is ezt mondta - no, khm, a kiejtés és a séma még nem tökéletes.... Csiszoljuk!

2010. szeptember 3.

Gyerekdalok, mondókák és a magyar lélek

Újra itt, Kedves Olvasóim! Eddig bírtam blog nélkül. :) Nu, de bele is csapok a közepébe, mert sok mondanivalóm felgyűlt menet közben.
Ma egy kedves barátnőmtől kapott e-mail ihletett meg, - a cím is erre utal - kezdetnek ezt másolom ide Nektek:
Egy család kiköltözik az USA-ba, a kisgyereket beadják az oviba. Az
első szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának:
- Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan
kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta.
- Miért, miből látszott?
- Égő csigát rajzolt. - mondja az óvónő.
- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így
hívogatják ki a házukból: Csiga-biga gyere ki,ég a házad ideki.. Talán
volt más is?
- Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol,például a múltkor egy vak
madarat - így az óvónő.
- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát,
hogy csip, csip, csóka, vak varjúcska?
- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.
- Csonka tehén? Hm,..Ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van:
Boci, boci tarka, se füle, se farka...
- ...és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám,kedves dalocskát nem
énekelnek a magyar gyerekek?
- Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap,fényes nap, ..kertek alatt
a ludaink megfagynak... Basszus!

Mára ennyi, illetve csatolok még egy délelőtti képet.